A kajaksport magyarországi megjelenése dr. Petz István járásbíró nevéhez köthető, aki először túrázott a hazai vizeken lapos fenekű, cédrus-, fenyő- és jegenyefából készült kajakján.
1862-ben került sor az első versenyre, amikor még két szigetből állt a Margit-sziget, és a Tudományos Akadémiáig tartó kajakversenyen a pesti vízimolnárok, révészek, hajósok és halászok vettek részt.
1914-ben Dr. Zsemberi Gyula behozta az első összerakható kajakot, majd pedig Osváth György 1928-ban megépítette az első magyar, „nudli” nevű kajakot.
Ezektől az évektől számíthatjuk a „modern” sportszerű kajakozás elterjedését. 1936-ban Bréhm György az Evezős Szövetségen belül megalakította a kajak alosztályt, és ezekben az időkben Hábl Károly megszervezte a Fővárosi Vízitelepet a lágymányosi öbölben, ahol hatalmas hajóparkot hozott létre, és sok száz gyerekkel ismertette meg a sportágat.
Sajnos a „világégés” következtében a sportág fejlődése megakadt. 1948-ban az újjáépítő törekvések eredményeképpen az Esztergomi Vitorlázó Repülőgépgyárban 200 portyakajakot és 6 tízes kenut építettek, melyeket szétosztottak az egyesületek között.
A nagyfokú állami támogatásnak valamint a sportot űzők (versenyzők, edzők) elhivatottságának eredményeként pedig jelentős nemzetközi sikerek születtek. A 60-as években mégis ismét nőni kezdett a távolság a hazai és a világ élmezőnye között, nemegyszer a „pólyából éppen csak kibújt” külföldi versenyzőknek köszönhetően.
Ezek a tények pedig rámutattak arra, hogy a magyar sportnak is váltani kell! Rá kellett jönni, hogy már nem volt elég a lelkesedés, sokkal tudatosabb, tervezettebb és szervezettebb munka vált szükségessé.
A szakosztály megalakulása
A megbízott szakemberek több megoldást dolgoztak ki, és ezek között szerepelt egy egységes utánpótlás nevelési rendszer kidolgozása, melynek gyakorlati megvalósításaként.
1963 május 20-án létrejött a Központi Sport Iskola (KSI), és ennek kajak-kenu szakosztálya.
Az új szervezet hármas feladatot kapott:
- Kiváló képességű versenyzőket nevelni, akik kiemelkedő nemzetközi eredményeket érnek el,
- Az egész sportágban alkalmazható utánpótlásnevelési modellt kidolgozni,
- Képzett, nagy szakmai tudással rendelkező edzőket kinevelni.
A kajak-kenu szakosztály megszervezésével a sportágon belül szaktekintélynek tartott, Füzesséry Gyula mesteredzőt kérték fel. A szakosztály a Népszigeten kapott helyet, ahol a fiatalok vízi képzésének már egyébként is jelentős hagyományai voltak (A telepen már a századforduló óta vízi cserkésztábor volt és jelentős vízi élet folyt).
A nagy létszámból kiválasztott és a szakosztályhoz irányított gyerekek egy, a kor követelményeihez mérten komoly és modern létesítményben kezdhettek sportolni és az eredmények nem is várattak sokáig magukra.
Füzesséry Gyula mellett jelentős szerepet vállalt Jancsó József, aki a megalakulástól egészen 2002-ig (vagyis 39 éven át!) nagyon nagy szívvel és lelkiismeretesen dolgozott a szakosztálynál, valamint 1965-től 1983-ban bekövetkezett haláláig Hábl Károly (Csárli bácsi), aki mind szakmai tanácsaival mind pedig aktív nevelő tevékenységével segítette a szakosztályt.
Kezdeti lépések
1963-ban már meghatározóak voltak a KSI versenyzői, és a Magyar Bajnokságot már szakosztályunk nyerte 222 ponttal. 1967-ben kezdeményezésünkre létrejött az utánpótlás egyik legnagyobb felmérő versenye az Országos Úttörő-olimpia, és ebben az évben versenyzőink kiléptek a nemzetközi „porondra” is.
Az első Ifjúsági Európa-bajnokságon (Karlstadtban) 4 válogatottunk indult. 1968-ban az Ifjúsági Barátság Versenyen (IBV Snagov) már egyéni arany is született. 1969 a KSI addigi történetének legeredményesebb éve lett, amikor is a Magyar Bajnokságon 327 pontot és 18 bajnoki címet szereztek a szakosztály versenyzői, valamint 10 ifjúsági versenyző szerepelt már a korosztályos válogatott keretben.
Ettől az évtől több turnusban a 14-15 éves gyermekeknek külön serdülő táborok lettek szervezve. Ezekben az időkben a kenusok oktatását Kormos Zoltán irányította, akik közül a hazai versenyeken meghatározó versenyzők kerültek ki.
Újítások kora
1970-ben szintén szakosztályunk kezdeményezésére a legkisebbek (11-13 évesek) részére Eszkimó-Indián versenyek indultak, és a Városligeti tavon külön kajak bemutatók és „speciális” felvételi vizsgák lettek tartva.
Ettől az évtől már teljes felépítettségben működött a szakosztály és bár az addigi vezető Kubába ment dolgozni, de Jancsó József kezei alatt folytatódott a magas színvonalú munka. Ennek eredményeképpen olyan kajakos generációk nőttek ki, melyek méltó követői voltak az addigi hagyományoknak 1974-ben Füzesséry Gyula ismét visszatért, és újabb úttörő jellegű változtatásokat hozott.
Az „úszópápának” is nevezett Counsilman edzéselveit átvéve, mini-intervallumos edzéseket tartott, ezzel szinte teljesen elhagyva az addig jól bevált tavaszi maraton, fartlek edzéseket. Az edzéselméleti újítás mellett az edzésrendet is átalakította és kollégiumi rendszert vezetett be.
Ez abból állt, hogy a telepen található sportszállóban aludtak a versenyzők és így reggel is tudtak edzeni. A módszernek is köszönhetően például az addig közepes teljesítményűnek tartott férfi kajak páros egy év alatt a nemzetközi ifjúsági mezőny élvonalába került.
Ebben az évben a szakosztály kezdeményezésére bevezették a minikajakos versenyeket is. 1976-ban a sportág történetében először ifjúsági korú versenyző kivívta az olimpiai csapatba kerülés jogát.
Az addig eltelt évek tapasztalatai alapján rendszerbe lett foglalva az iskoláskorú gyermekek sportfoglalkoztatásának évfolyamos rendszere és tanmenete, mely elképzelések alapján más szakosztályok is tervszerűvé tették utánpótlás nevelő tevékenységüket.
(Az ekkor készült tankönyvből oktatnak a mai napig is a Testnevelési Egyetem Kajak-Kenu Szakedzői szakán.).
Hullámvölgyek-hullámhegyek
1981-től, bár a magas szintű nemzetközi eredményesség megmaradt, sőt az első kenus IBV érem is megszületett, de hiányosságok mutatkoztak az évfolyamos rendszer alsóbb korosztályaiban.
1985-ig tartott a hullámvölgy, amikor is Nagy László vezetésével egy megújult edzői csapat kezdte meg munkáját (először: Jancsó József – Simon Miklós – Schmidt Gábor, majd kiegészülve: Géczi Erika – Agócs Mihály). Első lépésként minden addiginál nagyobb létszámú kajakos csoportot szerveztek és egy egymásra épített, feladásos rendszerben működő utánpótlásbázist hoztak létre.
A létszámnak és a gondos szakmai munkának köszönhetően előbb a hazai pontversenyben majd az ifjúsági válogatott keretben egyre meghatározóbb lett a szakosztály. A munkát nagyban segítette, hogy az egyesület akkori vezetése részéről (Barbacsi Imre, Hazsik Endre, Szabó Tamás) igen erős bizalom övezte a szakosztályt, és ez a támogatásban is érezhető volt.
1988-tól ismét a legendás időkhöz méltó eredmények születtek. A bajnoki aranyak mellett újra Ifi EB és VB érmek jelezték a megkezdett út helyességét 1991-ben a bécsi Ifjúsági Világbajnokságon a szakosztály történetében először kiegyensúlyozottan, mind három szakágban eredményesek voltak versenyzőink.
A „KSI-s henger” beindult és a következő években is működött. 1993-ban a 6 férfi kajakosunk szerepelt az ifjúsági világbajnokságon és mindannyian nyertek is.
Változások kora
1995-től egy igen fiatal, ambiciózus elődeihez (Füzeséry Gyula, Nagy László) méltó lendületű fiatalember, Schmidt Gábor vette át a szakosztály vezetését. A feladata nem volt egyszerű, hiszen az igen sikeres előző évek után, az egész magyar sportra jellemző erős visszaesés volt tapasztalható.
A sportolás társadalmi elismertsége, a sportolni vágyó fiatalok száma jelentősen csökkent, az anyagi és tárgyi feltételek romlottak és az addigi vezérelvek elértéktelenedtek.
A szakosztály a további előremenekülést választotta, és a „lukas” korosztályok pótlására valamint a szakmai munka megújítására olyan edzőket hoztak az egyesülethez, akik teljes és már működő csoportjaikkal itt, az addigiaknál jobb feltételek között folytatták munkájukat.
Az elképzelés igazolta magát, hiszen az így – a meglévő (Agócs Mihály, Simon Miklós, Koletics Miklós, Kovács Tamás) és az újonnan jött (Tóth László, Oláh Tamás) edzőkből – összerakott csapat, az addigi eredményeket is túlszárnyaló nemzetközi sikerességet ért el, mind három szakágban.
A szakosztály illetve az edzők egyéni helyzetének, egzisztenciájának további biztosítása, a szakmai munka továbbvitelének és helyességének igazolása, valamint a sportágban jelentkező igény miatt (egyes klubok már nem tudták a versenyzők minőségi felkészítését egyedül vállalni) szakosztályunk edzői más egyesületek versenyzőinek felkészítését is elvállalták és a 18 éves koron túl is folytatták a csoportok felkészítését. 2001-ben megszületettek a szakosztály első felnőtt világbajnoki aranyérmei.
Szakmai beteljesedés
A szakosztály megléte óta folyamatos kérdésként merült fel, hogy ha a versenyzők 18 éves kora után is tovább folytatódhat az addig végzett szakmai munka, akkor nagyobb eséllyel történik-e meg versenyzőink beérése a felnőtt élmezőnybe?
A választ erre a 2003 után, Oláh Tamás szakosztályvezetésével folyó időszak adta meg. Amikor is a megmaradó nemzetközi szinten is kimagasló ifjúsági eredményesség mellett (tucatnyi ifi világ és Európa-bajnoki cím, érem) felnőtt szinten is meghatározóak lettek csoportjaink, sőt felnőtt egyéni világbajnoki címek és olimpiai érem is született!
Ezzel egyidejűleg, törvényszerűen, mint az a 80-as évek elején már előfordult, a magas szintű nemzetközi eredményesség mellett ismét hiányosságok mutatkoztak az évfolyamos rendszer alsóbb korosztályaiban.
A jelen
A kiemelkedő nemzetközi eredményességet elért edzőink egy része külföldre távozott.
Az új edzői csapat (Agócs Mihály, Ballay László, Gintl Andrea, Koletics Miklós, Kovács Tamás, Matyus Zsolt, Mórocz István, Nagy László, Szigeti Viktória) felismerve az aktuális kihívásokat, a nemzetközi sikerekre való törekvés mellett kiemelt figyelemmel a sportág létszám és eredményességi mutatóinak javításán, dinamikus fejlődésén, valamint a KSI SE (illetve elődjének a KSI) létrehozásakor feladatul kitűzött hármas cél elérésén dolgozik.
Bízunk benne, hogy eredményes munkánkkal a továbbiakban is hozzájárulhatunk a kajak-kenu sportnak, a magyar sportéletben betöltött vezető szerepéhez!
Utóirat
Meg kell jegyeznünk, hogy a történelmi távlat amilyen széles olyan igazságtalan is. Mert ennyi idő és eredmény után nem szólhatunk arról a megannyi hősies küzdelemről, azokról a nap mint nap elejtett izzadságcseppekről, és azokról a nagyszerű küzdelmekről, amik a 2., 3. 8. vagy 14. helyekért folytak.
Pedig folytak, és ezek az erőfeszítések, ugyanolyan kiváló és megbecsült tagjává tették elkövetőiket a KSI-ben, mint a felsorolt bajnokokat. Büszkék vagyunk minden KSI-s versenyzőre, akinek eredményei tisztességes küzdelemből születtek!
És köszönetet mondunk mindazoknak a kiváló edzőknek, remek pedagógusoknak, akik áldozatos munkája nélkül nem születtek volna ezek az eredmények, és nem nőhettek volna fel a KSI-s generációk.