Amikor elhagyod a Váci út forgatagát, elsétálsz a fénylő bevásárlóközpont mellett és felszabadul a tekinteted az épülő lakópark monumentális épületeitől, kinyílik a világ. Meglátod a csodák új világát, a teret, mely mindig szelíd hullámzó melegséggel uralkodik az idő felett.
Meglátod az öblöt
Az öblöt mely az oly sokszor rohanó és szeszélyes nagyasszony, a Duna legféltettebb kincse. Ide húzódik vissza, ha fáradt, ha már nincs kedve perelni a széllel, és ha szúrják a jégtündér karmai. És ha átkelsz a hídon, cipőd megkoppantja a sziget ösvényét, beleszippantasz a Duna utánozhatatlan illatába, és feltekintesz a hatalmas fák lombjaira, rájössz, hogy az ezeréves csodák világa csak itt kezdődik.
Mert ez a világ régről való
Itt az égbetörő fák, a szilárd föld és a mindent szelíden uraló víz örök barátságban él. És hogy a nagy, örök barátságban el ne unják magukat, megállapodtak, hogy odaveszik az emberfiát is, csak úgy, hogy legyen valami mulandó is.
Oda vették hát, és kárpótlásul mulandóságáért, rábízták a jogot, hogy higgye, itt Ő az úr. De a joggal kötelességet is ajándékoztak. Aki ura kíván lenni ennek a birodalomnak, annak meg kell tanulni küzdeni, izzadni és harcolni.
Az ember pedig, igen nagy örömében úgy gondolta, ha már ekkora ajándékot kapott Ő is készít valami, és megalkotta a kajakot és a kenut. No, hát valahogy így kezdődött az a világ melybe becsöppensz ha erre jársz.
És ha tűző napsütéses forró napon, vagy hideg dermesztő télben, netán hajnalban vagy késő este egy kajakost vagy kenust látsz a vízen tudd, az Ő lelke nem háborog. Ő csak azt az ajándékot viszi éppen tovább, melyet a régről valóktól kapott, és éppen jogát gyakorolja, hogy az „örök nagy barátok” urának érezhesse magát
A legenda, mely tovább él
Ha sétád folytatod, hamar rátalálsz a hatalmas fák oltalma alatt pihenő vízitelepünkre. Arra telepre, mely megannyi gyermek játszótere, serdülő tanítómestere és felnőtt barátja volt az elmúlt 40 évben. Arra a telepre, mely otthona szakosztályunknak, a KSI-nek!
A KSI kajak-kenu szakosztályának, ahová ha belép egy kisgyermek rögtön megérinti a vetélkedés szele, a törekvés akarata, a győzelem íze, és ahol az első vízreszállástól arra készül, hogy Õ is egyszer, ott abban a minden eldöntő „nagy döntőben” elsőként haladjon át a célon.
És hogy sorsunk mikor és hol hozz össze minket életünk „nagy döntőjével” nem tudhatjuk, de azt bizton állíthatjuk, aki a kajak-kenu sportágban nőtt fel, megfogja nyerni a csatát! És ezt a stafétabotot adják korosztályok sorra és sorra egymásnak, hogy tovább éljen a küzdés, az izzadság és a harc legendája!